Utazás dátuma: 2025
Rendhagyó módját választottam Sydney egynapos megismerésének és a séta és a motorcsónakos városnézés mellé beütemeztem a Harbour Bridge tetejére való felmászást.
A programot előre lefoglaltam 3 héttel érkezés előtt, hogy biztosan legyen hely az adott napra, mert csak egy teljes napom állt Sydney felfedezésére.
3.5 órás programra mentem. A beöltözés 30 perc. Minden kelléket, ruházatot adtak. Semmi személyes dolgot nem lehetett felvinni a hídra, kivéve a szemüveget, viszont azt is rárögzítették a tulajdonosra. Telefont sem lehetett felvinni, ők készítették a képeket.
Beöltözés után a szabályok ismertetése és egy próbamászás következett, majd megkaptuk a rádiókat és indultunk a híd alsó szervíz folyosójához. Egy darabig vízszintesen mentünk, majd egy függőleges létrasoron kiléptünk a híd "Fémívének" kezdetéhez. Onnan sétáltunk szintén egy szervízlépcsőn felfele közben egy-egy fotószünetet, kilátásban
gyönyörködős szünetet tartva. A "Fémív" keleti oldalán mentünk fel és a nyugati oldalán sétáltunk vissza.
Az állatkert számomra legfontosabb lakója a koala. Ha csak így láthatom, akkor így látom. Kacsacsőrű emlős sajnos nincs az állatkertben.
A Blue Mountains (Kék-hegység) eukaliptusz-erdőiről kapta nevét. Az illóolajok a napfény hatására elpárologva kékes párát hoznak létre, ami misztikus, kék színbe vonja a völgyeket. A régió jelképe a Három Nővér (Three Sisters) sziklaformáció. A Scenic World-ben a világ legmeredekebb utasszállító vasútja található (Scenic Railway), ami pont nem működött. A Scenic Skyway libegő viszont elment a Jamison völgy felett, ahonnan a Három Nővért és a Katoomba vízesést is láttam.
Délben érkeztem Ayers Rockba és fedeztem fel a központot illetve a közeli kilátót, hogy tudjam, hogy honnan fogok napfelkeltét nézni. Utána részt vettem egy Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Park látogatáson, ahol gyalogosan is megközelíthettem Uluru-t, a vörös homokkő sziklát. Majd egy kilátóponton néztem színének változását a naplementében. Covid előtti időszakban fel lehetett rá mászni, de most már nem nem engedélyezik (nagy bánatomra). Este 9 felé dörgésre lettem figyelmes és a sivatagban dörgés-villámlással el kezdett ömleni az eső. Ennek hajnalra sok nyoma nem maradt így egy felhős, de legalább nem esős napfelkeltét láthattam. Még a repülőgép indulása előtt elsétáltunk egy közeli tevefarmra (30 perc) hátunk mögött a viharfelhőkkel, amik elég erős motivációt adtak a gyors léptekhez. Nem ért minket el a vihar sem oda, sem visszafele. A tevéken kívül akadt még kenguru és kecske is a tevefarmon. Amelyik állat épp barátkozós kedvében van, azt keritésen keresztül meg lehetett simogatni. A kenguru nem érezte át ezt a barátkozósdit.
Engem a nagyvárosok nem nagyon szoktak meghatni, szóval a szakadó esőben körbejárt Canberrából egy fura szobron kívül nem fotóztam semmit. A szobor egyébként 2001-ben készült és szatírikus tisztelgés Canberra egyik korai pásztora, James Ainslie előtt, aki 1825-ben érkezett a régióba.
Melbourne nevezetességeit az ingyenes túrista villamossal, továbbá gyalog és városnéző kishajóval is felfedeztem képek készítése nélkül. Ugyanazt láttam mint az útikönyvekben.
Canberra egy köztes stáció volt, igazából csak transzfer szállásnak indult, ugyanis innen szerveztem a transzferemet Thredbo-ba, hogy eljussak Ausztrália legmagasabb pontjának, a Mount Kosciuszko lábához.
👉 Mount Kosciuszko túrámhoz kattints ide