Utazás dátuma: 2025
Mount Kosciuszko (2228m) az Ausztrál kontinens legmagasabb hegycsúcsa. A 7 Hegycsúcs Kihívás (Seven Summits) Bass-lista szerinti egyik csúcsa.
A legegyszerübb feljutási mód Thredbo nevű faluból lehetséges, ami 1365m-en fekszik. Télen síközpont, nyáron MTB és túraközpont. Én meg pont a kettő közötti időszakban toppantam be, amikor a falu lakossága kb. 10 fő lehetett. A szezonok közötti időszak miatt nem volt napi szintű tömegközlekedés. Canberra-ból Thredbo-ba való eljutásomhoz a transzferszolgáltatást még itthonról intéztem el. Összesen 3 napom volt az egész hadműveletre (utazás - túra nap - utazás), ezért időtakarékosan kellett megoldanom az utazást.
Canberra-ból indultam 2 és fél órás autóutamra Thredbo felé. Sofőrömmel beszélgettem a helyi viszonyokról és úgy általában mindenféléről is. Javaslatára megálltunk út közen egy szupermarketnél, hogy vásároljak magamnak élelmet az elkövetkező napokra, mert a két szezon közötti idszakban nem feltétlenül vannak nyitva boltok Thredboban - és ez pontosan így is volt.
Az út során értelmet nyert a "kengururács" fogalma; a természet lágy ölén láthattam a kengurukat, igaz nem természetes testhelyzetükben az autóút szélén elütve. Néhány kenguru után egy vombat is felbukkant négy lábát az ég felé emelve.
Folyamatosan néztem az időjárás előrejelzést, ami semmi jóval nem kecsegtetett a mászás napjára. A hegyre felvezető turista utak is le voltak zárva. A szállás elfoglalása után felkerestem a Tourist information épületét, ahol érdeklődtem, hogy mi is a helyzet. A hegyre vezető turaútvonalak le vannak zárva, mert veszélyesek, az 1930m magasra (Eagle Nest Restaurant) felvivő felvonó nem működik. Oké, mi az opció? Bármit elfogadok, egyszer vagyok itt. Egy felvonó működik 1840m-ig. Fent hó és jég is van, jártak már fent túrázók, próbáljam majd a nyomukat követni, és mindenképpen legyen nálam GPS, mert nem látszik az út. Éreztem, hogy csökkennek az esélyeim, de ettől még elindulok lesz, ami lesz.
Kitöltöttem a NSW National Parks online "Utazási szándéknyilatkozatát", ahol lejelentettem melyik napon hova megyek, milyen útvonalon megyek, milyen felszerelés van nálam, és a legfontosabb: ki az "Emergency contact"-om, akivel fel tudják venni a kapcsolatot az esetleges bajba kerülésem során. Ő éppen a korallzátonyoknál időzött, sok mindent nem tudott volna tenni baj esetén. Megbeszéltük, hogy ha én a túra napján délután 5-ig nem adok életjelet, akkor jelenti a Nemzeti Parknak, hogy megkezdhetik a keresésemet.
Egész éjjel ömlött az eső. Reggel 6-kor felkeltem és ömlött az eső továbbra is. Az időjárás jelentés szerint a csúcs felé és a csúcson is 50-55km/h sebességű szél "lengedez" szemerkélő, majd szakadó esővel egybekötve. Nem vagyok cukorból, ruházatom bírja, vágjunk neki. Pont elállt az eső, amikor kiléptem a szállás ajtaján - legalább egy kis időre egy gonddal kevesebb. Felvonó pénztárjánál kérem a jegyet; péztáros közli nagyon kedvesen: a felvonót nagy valószínűséggel leállítják, mert jön a vihar és nem fogok tudni lejönni. Oké.. a turista utak lezárva, a felvonó nem működik, én meg fent vagyok a hegyen - mi a lehetőség? B tervként egyik útvonalon le tudok jönni. Igen, le van zárva a kidölt fák, a sártenger és a csúszóssága miatt, de végszükség esetén ott le tudok evickélni. Rendben, ez lesz a terv. Felvonóhoz érve a felvonó kezelője is informál: a felvonót leállítják, mert jön a vihar, gondoljam meg, hogy felmegyek-e. Mikor jön a vihar? 3 és fél óra múlva. Gyors fejszámolás: a felvonó felér 15perc alatt, onnan még feljutok a kijelölt csúcsra vezető körútig, aztán elindulok rajta, amire 4-6 órát írnak teljesítési időnek. A matek sehogy nem jön ki, a cél, hogy fás területre érjek vissza a vihar kezdetére, hogy ne én legyek a legmagasabb tereptárgy, amit megcélozhat a villám.
Az 1840m és 1930m közötti szakasz tényleg jó saras volt és csúszott rendesen. A csúcsra vezető körút induló pontjánál beállítottam az órám, hogy kilométerenként jelezzen. Tudtam, hogy 6,5km felfele az út és 6,5km lefele. Ha minimum 4km/h sebességgel gyalogolok, akkor a vihar érkeztével fás területre jutok vissza. Az út csúszott, az eső néha szemerkélt, a szél rendesen fújt, a látási viszonyok másodperc töredéke alatt változtak és egy lélek sem volt se közel, se távol.
Az órám kitartónak jelezte a kilométereket és a sebességem, amit jól tartottam, pedig a nyomolvasós, havas+jeges részek eléggé lelassítottak. Haladtam el kilátópont mellett is, de a látási viszonyok miatt felesleges lett volna megállni. 2100m-en egy-két fénykép erejéig kitisztult az idő. Már csak 1,67km választott el a csúcstól - innen már jó lesz, gondoltam én, hisz ez kevesebb mint egy fél szigetkör. Egy másik útról érkezett négy ausztrál srác - ezért sikerült egész alakos képet készíteni magamról. Ahogy elindultunk körbe ölelt minket egy felhő és onnan megint csak botorkáltunk keresve az előző napi túrázók nyomait. Ők leültek egy köves résznél én meg botorkáltam tovább. Csúcsközelben annyira leromlott a látótávolság, hogy a csúcskövet alig lehetett észrevenni 50méteres távolságból. Akkor már toronyirányt mentem, mert semmilyen nyom nem volt. Fent csúcsfotózásom közben befutott a négysrác. Pacsiztunk, fotóztunk (díjjazták, hogy vittem magyar zászlót), majd ők "rágyújtottak" egy sörre, én meg elindultam visszafele, mert már a 10 perccel ezelőtti lábnyomaimat sem lehetett látni - elfújta az 55km/h-s szél és betakarta a fehérség. Megtettem az első lépést visszafele és elkezdett ömleni az eső, amit nem annyira kellemesen fújt rám a szél a különböző irányokból. 2100m-ig a saját lábnyomaimat is alig láttam, utána már javult a helyzet. 15 perccel kicsúsztam az időből, de még járt a felvonó. Sikeresen visszaértem a szállásra, jelentkeztem a kontaktomnál, hogy visszaértem. Másnap a sofőrömtől megtudtam, hogy egy másik utvonalon levő három túrázót és az útjukat is elmosta az eső és értük kellett menni. Még lefele jövet a felvonónál gondolkoztam, hogy a maradék távot legyalogolom a lezárt szakaszon, de nem akartam semmilyen apró sérülést szerezni esetleges megcsúszás miatt - szerintem jól döntöttem.
👉 Ausztráliai utazásomhoz kattints ide