Utazás dátuma: 2022. 04. 11 - 2022. 04. 19
A Spitzbergákat Norvégia fővárosából, Oslo-ból közelítettem meg. Mivel még nem voltam Osloban, ezért a szervezésnél hagytam egy teljes napot, hogy legyen időm körbe járni az érdekességeket. Ez annyira jól sikerült, hogy még hajókázni is maradt idő a jeges szélben - felkészülve a Siptzbergák nyújtotta hőmérsékletre (ott végül egy minusz 20 fokos hőérzetet sikerült megtapasztalni). És ha már Oslo, akkor felkerestem az egyik kedvenc festményemet, ami Edvard Munch leghíresebb festménye a Sikoly.
Közvetlen repülőjárat közlekedik Oslo és Longyearbyen (Spitzbergák) között. Közben leszállt Tromso-ban és ki kellett szállni a replőből (majd újra visszaszállni) - ezt én nem tudtam és nem igazán voltam teljes "harci díszben" (nagyon meleg ruházatban). Visszafele már rutinosan nem vettem le az aláöltözetet, csak a leszállás-kiszállás után "sztriptizeltem" a repülőgépen.
Spitzbergák - Longyearbyen a világ legészakibb települése. Innen már csak jégtáblákon lehet megközelíteni az Északi-sarkot. Este 8kor elindultunk 'snowcat'-tel völgyet+hegycsúcsot bejárni. A hőérzet kellemes -20fok volt, mikor elértük a "naplementét". A Nap lement, viszont világos maradt, és hajnali 2-kor is ugyanolyan világos maradt, és amikor hajnalban elhúztam a függönyt, akkor is világos volt, és ez így zajlott 0-24-ben. A helyzet hátrányát adta, hogy én lelkesen sétálgattam hajnai 1-kor is alvási ingerencia nélkül, úgy hogy másnak hajnali 6-kor keltem.
Kifejezetten melegebb volt, csupán minusz 10 fok.Gyorstalpalóban meggtanulítottak kutyaszánozni + bekötni és lekötni is a kutyákat. Ketten irányítottuk+toltuk+löktük+fékeztük állva a szán tulajdonosával. Az oldalán lógott a kés medvetámadás esetére. Tőle tudtam meg, hogy itt annyi a nyár, hogy leveszik a sapkát. Felmentünk a gleccseren, tápoltunk autentik hegyi túrázós csilis babot zacsiból, lementünk jégbarlangba, majd repesztettünk vissza a kennelhez.
Longyearbyen-ből hajóval eljutottam a monumentális Esmark gleccserig (Esmarkbreen), majd odébbhajózva Barentsburg településre (lakossága 471 fő). Másnap szintán hajóval elindultam Pyramidenbe északra. Az elején nem volt semmi extra, aztán megjelentek a jégtáblák, aztán sürüsödtek, majd jött az egybefüggő jégmező, amit még fel/át tudott törni a hajó, aztán jött az a jégmező amin többszöri tolatás-izomból belehajtás után sem sikerült lyukat ütni. Fél órányi hajóútra voltunk a céltól, de a jégmező nyert.
Lássuk a medvét! Bruttó 12 óra motorosszánozás, 195 km. Elindultunk keletre a jegesmedvék birodalmába a befagyott tengerhez/tengerre. Mentünk völgyön, szurdokon, befagyott folyón, morénákon át. Bementünk egy "folyóba", selfiztem jégheggyel (a befagyott tengeren), láttunk 2 napos brutál nagy jegesmaci lábnyomot, meg sarki róka lábnyomot. És közben haladtunk (csak a gps tudta merre) és kémleltük a távcsővel a horizontot sárgásfehér pöttyök után kutatva a nagy fehérségben. Küzdött a túravezető is rendesen, hogy legalább 1 macikát lássunk. Lett belőle egy mamamaci két picimacival. Frankó fotóm nincsen (3pötty egy jéghegy mellett), de távcsövön át cukik voltak. Közben meg a hátunk mögött megjelentek a rénszarvasok. Észre sem vettem őket. Visszafele hatalmas ködben száguldoztunk, de azért megálltunk egy gleccsernél, és egy befagyott vízesésnél. Offmegjegyzés: minusz 20fokban, kezeslábasban, sík területen "nem oké" nőnek lenni.